Az első pszichológiai konzultációk gyakran bizonytalansággal, kérdésekkel kísértek. Ez természetes része annak a folyamatnak, amikor valaki elkezd figyelmet fordítani saját belső élményeire és elakadásokra. A kezdeti találkozások elsődleges célja a közös munka kereteinek kialakítása és egy olyan biztonságos, megtartó kapcsolat megalapozása, amelyben teret kaphat mindaz, ami aktuálisan jelentőséggel bír.
Az első alkalom során áttekintjük az aktuális élethelyzetet, azt a kérdést vagy nehézséget, amely a konzultáció igényéhez vezetett, valamint tisztázzuk az együttműködés alapvető kereteit, mint a találkozások gyakorisága, időtartama és a titoktartás feltételei. A hangsúly nem a problémák gyors meghatározásán van, hanem azon, hogy meginduljon egy közös megértési folyamat, amelyben a tapasztalatok fokozatosan rendeződhetnek.
A második–harmadik találkozás során egyre világosabban körvonalazódik az a belső téma, amellyel dolgozni szeretnél. A folyamat irányát és mélységét mindig az határozza meg, ami az adott pillanatban feldolgozható és értelmezhető. A beszélgetések során figyelmet kapnak a visszatérő érzések, gondolati mintázatok és kapcsolati tapasztalatok, miközben az erőforrások és a változás lehetőségei is megjelennek. A közös munka tempója igazodik ahhoz, ahogyan ezek a tartalmak felszínre kerülnek.
Amennyiben a folyamat során meseterápiás módszerekkel dolgozunk, a munka mindig egy konkrét mese kapcsán zajlik. A kiválasztott történet képi és szimbolikus keretet ad, amely lehetőséget teremt a belső élmények indirekt megközelítésére. A mesével való munka nem értelmezési feladat, és nem a helyes megfejtések kereséséről szól, hanem arról, hogy a történet mely elemei válnak személyesen jelentőssé, milyen érzéseket, gondolatokat vagy belső mozgásokat indítanak el. A mesemunka minden esetben az aktuális állapothoz és nyitottsághoz igazodik, és szervesen illeszkedik a beszélgetéses folyamatba.
Nincs elvárás a gyors változásra vagy a kész válaszokra. A jelenlét, az önmagadra irányuló figyelem és az, hogy teret adsz annak, ami megjelenik, önmagában elegendő kiindulópont. Ezek az alkalmak a közös munka alapjait teremtik meg, és fokozatosan járulnak hozzá ahhoz, hogy az eddig nehezen megfogalmazható belső tapasztalatok érthetőbbé váljanak.