Önismereti Kirándulások

A magyar népmesék sűrű, sötét erdeje gyakran a fordulópont helye. Vajon a valóság erdeje is képes megmozdítani bennünk azt, ami eddig mozdulatlan maradt?

Az erdő nem díszlet.
Önálló jelentéssel bíró tér, amely természetes módon kínál szimbólumokat: ösvényeket és elágazásokat, sűrűt és tisztást, élőt és elhaltat, mozgást és megállást. Ezek nem „kitalált” jelképek, hanem olyan tapasztalatok, amelyek gyakran pontosabban szólítanak meg belső állapotokat, mint a szavak.

A program kis létszámú csoportban zajlik (maximum 8 fő), mégis alapvetően egyéni belső munkára hív. A közös jelenlét megtartó keretet ad, miközben mindenki a saját tempójában, a saját kérdéseivel dolgozik. A séták során vannak rövid, önkéntes megosztások, de nincs elvárás: a hangsúly nem a beszéden, hanem a megtapasztaláson van. A program időtartama körülbelül 2–3 óra. Ez elég hosszú ahhoz, hogy valóban lelassuljunk és elmélyüljünk, ugyanakkor nem túlterhelő: a hangsúly a figyelmen és a belső jelenléten van, nem a teljesítményen.

A sétát egy magyar népmese kíséri. Nem elemezni fogjuk, hanem hagyjuk, hogy képeivel és hangulatával belső iránytűként működjön. A mese sokszor olyan rétegeket ér el, amelyekhez pusztán beszélgetéssel nehezebb hozzáférni, nemcsak a tudatos emlékeinket, hanem mélyebb, testi–érzelmi tapasztalatokat is megszólítja. Ezért ezek az alkalmak gyakran kimozdító erejűek. Nem feltétlenül azonnali felismeréseket adnak, hanem elindítanak valamit: egy belső mozgást, egy új nézőpontot, egy kérdést, amely később érik be.

A részvételt követően lehetőség van egyéni konzultációra, ahol a tapasztalatok tovább bontása és beillesztése történhet azok számára, akik szeretnék mélyebben továbbvinni azt, ami a séta során megmozdult.

Ez a forma nem terápiás foglalkozás, hanem önismereti, fejlesztő élmény, amely egyszerre hat a gondolkodásra, az érzelmekre és a belső képekre. Amennyiben egy segítő szakemberrel dolgozol már egy témán, a kiránduláson átélteket értėkes lesz bevinned oda is.