Sokan már a keresés elején megakadnak ennél a kérdésnél: férfi vagy női segítőt válasszak? Van, aki határozott elképzeléssel érkezik, más bizonytalan, és olyan is van, aki szinte kizár egy nemet. Elsőre ez praktikus döntésnek tűnik, de gyakran többről szól, mint egyszerű ízlésről vagy megszokásról. Fontos kimondani: teljesen rendben van, ha számít a segítő neme. Ennek okai lehetnek korábbi tapasztalatok, kapcsolati élmények, sérülések, kulturális minták vagy egyszerű megérzések. Ez nem gyengeség, és nem „rossz választás”. Sok esetben éppen ez adja meg azt az első biztonságérzetet, ami ahhoz kell, hogy valaki egyáltalán elinduljon.
Gyakori, hogy egy férfi segítőhöz olyan belső képek társulnak, mint a határozottság, racionalitás, tekintély vagy az, hogy majd „rendet tesz”. Ez lehet megnyugtató, de lehet nyomasztó is – attól függően, kinek milyen tapasztalata volt férfiakkal, apával, tanárokkal vagy vezetőkkel. Ugyanígy egy női segítőhöz sokan empátiát, gondoskodást, érzelmi közelséget és elfogadást kapcsolnak. Ez sokak számára biztonságos, másoknak viszont túl közeli vagy nehezen elviselhető lehet, különösen akkor, ha az anyai kapcsolódásuk terhelt. Ezek nem maguknak a segítőknek a tulajdonságai, hanem belső elvárások és kivetítések, amelyeket magunkkal hozunk.
Van azonban egy pont, ahol érdemes egy kicsit megállni. Ha valaki nagyon mereven ragaszkodik ahhoz, hogy csak férfi vagy csak női segítővel hajlandó dolgozni, az önmagában is hordozhat egy fontos üzenetet. Ez nem probléma, és nem is olyasmi, amit „le kellene bontani”. Inkább egy téma, amelyre érdemes kíváncsian ránézni. Mitől védene meg ez a választás? Mitől lenne nehéz a másik nem jelenléte? Milyen élmények kapcsolódnak ehhez? Sokszor kiderül, hogy a merev ragaszkodás mögött korábbi sérülések, el nem gyászolt kapcsolatok, szégyen, harag, bizalmatlanság vagy éppen erős kontrolligény áll. Ezek pedig már önmagukban azok a kérdések, amelyekkel a folyamat során dolgozni lehet.
A közös munka során az is előfordulhat, hogy a segítő neme „dolgozni kezd”: megjelenhet zavar, vonzalom, ellenállás, megfelelési vágy, düh vagy szégyen. Ezek sokakat megijesztenek, pedig nem hibák, hanem jelzések. Egy biztonságos szakmai térben ezek kimondhatók, értelmezhetők, és gyakran fontos felismerésekhez vezetnek. Hosszabb távon a tapasztalat az, hogy a segítő neme háttérbe szorul, és más szempontok válnak igazán meghatározóvá. Az, hogy tud-e biztonságos légkört teremteni, érthetően kommunikál-e, tartja-e a szakmai határokat, van-e önreflexiója, képes-e jelezni, ha más irány lenne segítség, és nem siet-e, nem erőltet-e, nem ígér-e gyors megoldásokat. Ezek azok az alapok, amelyekre valóban lehet építeni.
Lehet, hogy elsőre a segítő neme tűnik a legfontosabb kérdésnek. Gyakran azonban a beszélgetések során derül ki igazán, hogy van-e ott biztonság, figyelem és közös hang. És sokszor az is kiderül, hogy amihez eleinte ragaszkodtunk – vagy amitől tartottunk – önmagában már fontos üzenetet hordoz rólunk.