Amikor valaki először jön el egy támogató beszélgetésre, van, aki egy konkrét helyzet, életesemény feldolgozásával érkezik, és van, aki inkább egy nehezen megfogható érzést, feszültséget vagy elakadást hoz magával.
Az első alkalmakon – akár egy már megfogalmazott történetből, akár egy még formálódó belső állapotból – lassan körvonalazódni kezd, mi az, ami most igazán fontos. Ezek az első beszélgetések elsősorban a megérkezésről szólnak: arról, hogy legyen idő és tér kimondani, ami eddig talán csak belül volt jelen. Nem ugrunk hirtelen a dolgok közepébe, és csak akkor haladunk tovább, amikor megszületik benned a bizalom és a biztonság érzete.
A beszélgetések alapja a személyközpontú szemlélet. Ez azt jelenti, hogy nem egy előre gyártott útvonalon haladunk, és nem egy módszerhez próbállak hozzáigazítani. A tempót, az irányt és a mélységet mindig az határozza meg, ahol te éppen tartasz. Gyakran – de nem mindig – megjelennek a népmesék is, mint belső térképek. A mesék nyelve sokszor pontosabban tudja megmutatni az elakadást, az erőforrásokat vagy a továbblépés lehetőségét, mint a racionális magyarázatok. Nem elemezzük őket „fejből”, inkább hagyjuk, hogy dolgozzanak benned, és megmutassák, mi az, ami most igazán fontos. Ahogy a folyamat halad, természetesen előkerülhetnek más megközelítések és eszközök is.
Munkámat egy integrál szemléletű alapállás is áthatja: ez annyit jelent; fontos számomra, hogy az emberi élmények több szinten – gondolati, érzelmi, testi és tapasztalati síkon – is értelmezhetők és befogadhatók. Ez nem valamiféle elvont irányzatot jelent, hanem egy olyan keretet, amely segít összekapcsolni a különböző megéléseket, és helyet ad annak is, ami egyszerre összetett vagy nehezen besorolható. Ebben a keretben jelenhet meg – amikor indokolt – a sémák felismerése, a testérzetekre irányuló fókuszolás, az imaginatív és élményalapú elemek, mindig a folyamatot szolgálva.
Az első néhány ülés általában nem a megoldásokról szól, hanem a tisztánlátásról. Arról, hogy mi az, ami valóban a tiéd, mi az, amit cipelsz, és mi az, amit ideje lenne másképp hordozni. Sokszor ezek az alkalmak inkább kimozdítóak – és ez rendben van. A változás gyakran nem az ülés közben, hanem napokkal később kezd el érlelődni.
És hogy mi nem történik a beszélgetéseken? Nem kapsz kész recepteket az életedhez. Nem mondom meg, mit kellene érezned, gondolnod vagy tenned. Alkalmanként megfogalmazok javaslatokat, lehetőséget , de a döntés és a tett a tiéd. Én végig melletted leszek ebben; támogatlak, kísérlek. Nem fogunk szételemezni mindent, és nem ragadunk bele a problémák boncolgatásába. Nem kell megvédened magad vélt elvárásokkal szemben. Nem cél, hogy „megjavítsalak”, mert nem hibás vagy, hanem megakadtál, talán kimerültél, és egy érvényesebb választ keresel. Nem ígérek biztosan gyors megoldásokat – viszont valódi figyelmet, jelenlétet és őszinte közös munkát igen.
Ha úgy érzed, hogy megszólít ez a megközelítés, és kíváncsi vagy arra, milyen lenne ebben a térben dolgozni, akkor keress személyes konzultáció miatt. Az első beszélgetés nem elköteleződés: inkább egy találkozás, ahol megnézzük, hogyan érzed magad ebben a folyamatban, és hogy tudunk-e együtt tovább indulni. Várlak szeretettel!